Mára valószínűleg nincs olyan ember az országban, aki ne tudná mit jelent a deviza alapú hitel. Azok pedig, akik rendelkeznek is devizában nyilvántartott hitellel - pusztán azért, - hogy fogalmat alkothassanak arról, valójában mit is tartalmaz a szerződésük, pénzügyi, közgazdasági és jogi ismeretek megszerzésére is rákényszerültek. Az ismeretek megszerzése közben az egyszeri adósok olyan tényekre bukkantak, amelyek bizonyítása a hazai bankrendszert akár térdre is kényszerítheti majd.
Ebben a végtelennek tűnő történetben adósaink, akik autodidakta módon képezték magukat hosszú hónapok óta, számtalan kérdést és magyarázatot követeltek a kölcsön folyósító bankjuktól. Csak a tisztán látás okán…, vagy az életben maradásukért?
A bankok pedig nem volt restek és el is magyarázták válaszleveleikben, például azt, hogy swap ügylet segítségével cserélik el a forint forrásaiknak kamatát más bankokkal azok devizaforrásainak alacsony kamatára. Ezeknek az ügyleteknek a bankkal szemben felszámított költsége hozzáadódik az ügyleteken megszerzett devizakamatokra, amelyek így együtt alkotják a banki kölcsönök forrásbiztosítási költségeit. Ráadás, hogy a swap ügyletek kezelése portfóliókban történik, így egyik adós konkrét szerződéséhez sem lehet hozzárendelni, hogy az ő szerződéséhez szükséges devizát hogyan szerezte be a pénzintézet.
Az adósokat azonban nem ejtették a fejükre, tudják ők jól, hogy a "swappolás" egy banki termék/szolgáltatás, melyet bármely pénzintézet meghatározott összegért szolgáltat azon ügyfeleknek, akik ezt igénylik. A bankok pedig pont arról tájékoztatták őket, hogy ennek a szolgáltatásnak a „drágulása” miatt volt szükséges a szerződések kamatát megemelni. Az adósok pedig akárhogy is forgatták is újra és újra a szerződéseket, sehogyan sem találtak benne olyan részt, ami arról szólna, hogy ilyen szolgáltatást is igényeltek volna. Ezen túlmenően, ha a bankok a swap ügyletekkel biztosítják a deviza értékállóságát, akkor miért az aktuális árfolyamon terhelik a törlesztő részletet? Adósaink mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy eddig a pontig már biztosan kétszeresen is át vannak verve. Egyszer megfizetik azt a „bújtatott” szolgáltatást, amit nem is kértek és nem is tudtak róla, hogy kapják, másodszor pedig azért, mert az aktuális árfolyamon törlesztenek.
És itt még nincs vége. Mivel ez egy tőzsdei játék így a swap ügyleteken a bankoknak keletkezhet nyereségük is és veszteségük is. A jelenlegi helyzet szerint a bankok mindigveszítenek azokon a swap ügyleteken, melyeket devizában nyilvántartott hitelekre kezelnek. Ennek biztosan így kell lennie, mert még nincs olyan adós, akit arról értesített volna a kölcsönt nyújtó bank, hogy csökkent a kamat, mert csökkent a forrásköltség is!
Ellenben a különböző bankok különböző adósok felmerülő kérdéseire adott válaszaikból kiderült, hogy a swap ügyletekből igenis keletkezik nyereségük. Csakhogy – állításuk szerint - az őket illeti meg, míg a veszteséget az adósnak kell megfizetnie! Akkor hogy is van ez? Menjünk tovább.
A veszteséget, - mely kizárólag az adóst terheli - ne ragozzuk tovább, minden adós a saját bőrén érzi, és itt emlékezzünk meg azokról is, akiknek ez az életébe került és azokról, akik már elveszítették otthonaikat és mindenüket az egyre csak emelkedő terhek miatt.
Viszont itt az a bizonyos swap ügyleteken keletkező nyereség, mely a bankot illeti meg az állításuk szerint és ezt követik a gyakorlatban is. A pénzintézet beépített egy láthatatlan szolgáltatást a deviza nyilvántartású kölcsönökbe, melynek költségeit az adósra terhelik. A „szolgáltatás” jellemzője, hogy fordulhat veszteségbe, de nyereségbe is. Attól, hogy az adósokat a keletkező nyereségtől elzárják, tulajdonképpen elsikkasztják azt előlük. Ezen felül a keletkező nyereség – mely az adósok részére kifizetésre kellett volna kerüljön – adóköteles pénzösszeget jelent.
A swap ügyletek azonban további spekulációkra is alkalmasak, melyek természetesen szintén az adósok pénztárcáját fosztogatja. Egy adott swap ügylet lejárati árfolyama három tényezőtől függ: az induló árfolyamtól, a futamidőtől és a két deviza közötti kamatkülönbözettől. Az eredmény kifejezése un. swappont alapján történik. Amennyiben az árfolyamjegyzéskor az alapdeviza (pl. CHF) kamata alacsonyabb, mint az ellendeviza (pl. HUF) kamata, a swappont pozitív (ellenkező esetben negatív) értéket vesz fel. A swappont megmutatja a két deviza közötti hozamkülönbözet, és a partnerkockázat változását is.
A lényege az egésznek, hogy a swap ügylet megkötésekor az a felek pontosan tudják mennyi lesz az adott időszakra kötött ügylet lejáratakor az árfolyam mértéke! Vagyis, ezen ügyletek esetében sohasem a bank által az adósok felé publikált árfolyamok vesznek részt, hanem az előre megállapodott lejárati árfolyamok!
Meg kell különböztetünk a forrásszerzés során és az ügyfél deviza nyilvántartásban elkövetett csereügyleteket, melyeknek nem összekeverendők.
Amikor az adott határidős swap ügylet lejár a bankoknak a devizában nyilvántartott hitelek esetében un. „nyilvántartási tőke cserét” kell elvégezniük a pozíció lezárása miatt. Ez az jelenti, hogy a nyilvántartott tőkén időről időre konverziót végeznek ezzel biztosítva maguknak azt, hogy a kihelyezett hitel mindvégig fedezett legyen. Ebben a metódusban állhat elő az ügyfelek tulajdonképpeni árfolyamnyeresége, hiszen az adós felé az aktuális deviza tőketartozásának meghatározásban már a napi árfolyamok játszanak szerepet és itt már igazolhatóan bekövetkezett történésről beszélhetünk, hogy a deviza nyilvántartottak vonatkozásában adóköteles nyereség keletkezett. Ám az adósok ezt megfizetni nem tudják, hiszen soha nem kaptak kézhez egyetlen forintot sem ebből. Az Adóhatóság álláspontja az, hogy a nem teljesült, azaz kifizetésre nem került jövedelemnek nincs adókötelezettsége, az ügyfelek önhibájukon kívül az adófizetést nem tudták és nem tudják megtenni. A bankok vajon megtették? Az adósok megkárosítása nyomán így a Magyar Állam is beállhat az átvertek sorába, mert a swap ügyletek nyereségét a bankok ügyesen eltüntetik. Bár annyira nem is leplezik, mert a márványpaloták sorra emelkednek a pénzintézetek logója alatt, míg az adósok házairól omladozik a vakolat. Ami sikkasztónak nem jelent adófizetési kötelezettséget, az a sikkasztottnak igen. A bank számos helyre elkönyvelheti az elorozott nyereséget, akár eredmény kimutatásaiban vagy a tőkében is szerepeltetheti.
Ezzel a kis rövid ismertetéssel azt kívánjuk bemutatni, hogy a deviza nyilvántartású hitelek esetében az adósok mindig a törlesztési napon érvényes árfolyammal kötelesek törleszteni, miközben a bankok a forrásként szolgáló valójában jó magyar forintbetétek swappolásával „állítják elő” a devizát. Ebben a folyamatban az adott swap ügylet zárultával a felek elszámolnak egymással a lejárati árfolyamon és a keletkező veszteség/nyereség kifizetésre kerül.
A pénzintézetek felügyeleti szerve pedig eközben szorgalmasan gyártja az állásfoglalásokat a napvilágra kerülő dolgokról, aminek csak annyi a szépséghibája, hogy igen nagy igyekezettel próbálják ezeket úgy tálalni, hogy pártatlanok maradjanak. A másik gond, hogy az elmúlt években kiadott véleményeik úgy alakultak, ahogy a kaméleon a színe a különböző környezetben.
De ennyi ferdítés és mellébeszélés után sem hagyjuk magunkat! Elértük, hogy a PSZÁF és a NAV is vizsgálatot indítson a deviza alapú hitelezés visszáságainak kivizsgálására, de ez még nem elég. A nyomás már óriási mindkét oldalon. Adós kontra Bank meccs van készülőben. Te kire fogadnál?
A deviza alapú kölcsönszerződések még további számtalan a hazai jogrendszer és pénzügyi gyakorlat anomáliáit rejtik és ezeknek a feltárására az adósoknak egyre több bizonyítékuk van. Az adósok egyszerű emberek, akikről azt gondolhatják a pénzvilág hatalmasai és a tevékenységüket elnéző állami szervek, de akár az országot irányítók is, hogy esélytelen küzdeniük azzal a jól kigondolt kizsákmányoló rendszerrel szemben, amelyet ők oly gondosan felépítettek a maguk gazdagodására. De azzal nem számolnak, hogy az egyszeri adósoknak az a kevés, amijük van, az a mindenük. Az életük munkája, a családjuk léte a tét. Az ő fegyverük ennek a megvédése, és ez teszi olyan állhatatossá és erőssé őket, amely mentén képesek lesznek a márványpaloták falait is megrepeszteni.
2012. május 11.-én Budapesten a Bankszövetség épülete előtti demonstrációt és egy rendkívüli sajtótájékoztatót tartott a bankcsapda csoport vezetője, Falus Zsolt, melyben lehúztuk a leplet a bankok csalárd kiforgató módszereiről.
Bankcsapda csoport
http://www.facebook.com/groups/139483529430280/
2012.05.11
Forrás: http://www.fuzesabonyi-
