Az ügyfelek deviza tőke tartozását a bankok tartják nyilván, egyoldalú szerződéseikkel. Az akkoriban kínált kedvezőbb hitelkonstrukciók miatt az állampolgárok többsége a deviza-hitelt választotta, (vagy éppen választás nélkül ezt nyújtották számára ) vagyis deviza párban adósodott el. A deviza párnál az egyik deviza a nyilvántartásra kerülő tőketartozást határozza meg, a másik deviza az, amiben a havi törlesztést kell megfizetni. Ha „kiszámítható” viselkedésű devizákról van szó, (ezek közé tartozott az EURO, valamint a CHF is) az ügyletben nyereség áll elő.
A bankok nyeresége az árfolyamnyereség révén realizálódik, az ügylethez a „nyilvántartási tőke cseréjét” kell átmenetileg végrehajtani. Ez könnyen megoldható, mert a hazai hitelezés a bankok nyilvántartásba vételén keresztül valósul meg. A bankok a deviza hiteleiket nem fedezték CHF forrásokkal, a refinanszírozásban „valós” frank pénzeszközök nem vesznek részt. Ebben jelentősen eltér az egyes pénzintézetek devizahitelezési gyakorlata az Eurozónán belül és azon kívül.
A tőke konverzióról és annak eredményéről a bankok ügyfeleiket nem értesítették, az erről szóló „csereügyleti igazolásokat” nem adták ki, így az ügyfelek a lecsökkent deviza nyilvántartásról, a nyereségükről nem szerezhettek tudomást. A nyereség sorsáról így rendelkezni sem tudtak!
Az ügyfelek akár a nyereségnek az összegét felvéve az eredeti nyilvántartott tőke után fizetik meg az addigi törlesztő részleteket, akár a lecsökkent tőke összeg után, már kevesebb törlesztő részlet állhatott volna elő számukra.
A csereügylet során keletkező nyereség az ügyfelet illeti meg, mert ez az ő pozíciójában következett be, ezért az ügyfelekkel szemben a bankok sikkasztást követtek el.
A csereügyleti nyereség tőkejövedelemnek minősül, ami adókötelezettséget jelent az 1995.évi CXVII.tőkejövedelmekről szóló (65-68.§) szja törvény szerint. Ezt az adót a magánszemélynek kell megfizetni.
Az okirat hamisítást a bankok a ügyfeleikkel szemben közölt valótlan, hamis adatközléssel és az azon alapuló követeléssel valósítják meg.
A bankok követelésének alapja egy valótlan deviza tőke nyilvántartás.
Az előállott nyereséget a bankok saját hasznukként tartják nyilván. Ezt a cselekedetet a pénzintézetekben tevékenykedő "treasury" csoportok végzik, akiknek a feladata az árfolyam és menedzsment az ügyfelek fizetőképességének megtartása érdekében. A devizahiteleseknél a szükséges tőke műveletek végrehajtásával nyereséget tudnak előállítani.
A teljes nyereséget a sajátjukként kezelik, az adó (amely jelenleg 16 %, de a konverzió időszakában, a 2008-as években ez 25 % körüli volt) nem kerül megfizetésre és az ügyfelek nyereségét is sajátjukként tartják nyilván.
Ez adócsalás és sikkasztás. Mindemellett ügyfeleikkel szemben valótlan, vagyis hamis adatokat közölnek és követelésüket erre alapozzák. Adózatlan nyereségük kb 1000 milliárd forint nagyságrendben keletkezhetett.
Falus Zsolt bizonyítékokkal alátámasztott feljelentése alapján a nyomozás elindult. Csak remélni merjük, hogy a NAV, a PSZÁF és a Nemzeti Nyomozó Iroda mielőbb lép ebben az ügyben, mert emberek életével játszadoznak, és csöppet sem mindegy, hány ember veszíti el vagyonát, vagy akár az életét a bankok gyalázatos nyerészkedése végett.
Gyöngyösi Zsuzsanna
Szerkesztői megjegyzés:
Új értesülésünk szerint a Nemzeti Adó és Vámhivatal az ügyet nyilvánosságra hozó Falus Zsolt meghallgatását követően, a meglévő dokumentumok alapján, már el is kezdte a vizsgálatot!
Forrás: fusz.hu
